Nyugodt lélekkel
Mindent a szorongásról
A szorongás természetes jelenség, mindannyiunknál előfordulhat például egy nehéz feladat teljesítése során, kihívások, megpróbáltatások, jelentő életesemények előtt.
Diagnosztika és kezelés
szélsőséges, tartós és koncentrált szorongás legalább 6 hónapon keresztül, csaknem állandóan, nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar és izomfeszültség, rettegés a jövőtől…
Terépiák
Alkoholizmus, szexuális problémák, alvászavar, depresszió, öngyilkossági hajlam, upssssz
Életmód
Hozzátartozóknak segítség az ehhez, ahhoz, hogy segíthessenek ennek, annak
Mi a szorongás?
A szorongás természetes jelenség, mindannyiunknál előfordulhat például egy nehéz feladat teljesítése során, kihívások, megpróbáltatások, jelentő életesemények előtt.
Minél erősebbé válik bennünk a feszültség, annál valószínűbb, hogy fizikai tüneteket is kivált – gyorsabb szívritmust, szaporább légzést, izzadást, kézremegést stb. okozhat. Ezek az élettani változások, noha egyáltalán nem kellemesek, szintén természetesek – eredendően azt a célt szolgálják, hogy szervezetünk tartalékait mozgósítva elkerülhessük vagy leküzdhessük a veszélyhelyzeteket.
Az érzelmeket kiváltó helyzeteket általában értelmezzük, értékeljük is – és az, hogy mit gondolunk róluk, befolyásolja érzelmi élményünket. Például kevésbé szorongunk egy fontos vizsga vagy állásinterjú előtt, ha úgy ítéljük meg, hogy jól felkészültünk, mint ha tudatában vagyunk annak, hogy ezt elmulasztottuk.
A szorongással járó feszültségnek pozitív hozadéka is lehet: fokozhatja a teljesítőképességet, jobb eredmények elérésére sarkallhat. Más esetben azonban éppen ennek az ellenkezője történik: az izgalom okozta stressz szinte megbénít és cselekvésképtelenné tesz.
Ez alkalmanként megint csak bárkivel előfordulhat, és normális válaszreakciónak tekinthető, ám ha a szorongás általános érzéssé válik és egész életminőségünket negatívan befolyásolja, akkor kóros szorongásról, illetve szorongásos betegségről beszélhetünk. Ezért is kell komolyan venni a jelzéseket, a test válaszreakcióit. Sőt érdemes akár le is tesztelni azt, hogy valóban a szorongás tünetei jelentek-e meg!
Mi a retek az a szorongás?
A szorongás természetes jelenség, mindannyiunknál előfordulhat például egy nehéz feladat teljesítése során, kihívások, megpróbáltatások, jelentő életesemények előtt.
Honnan tudom, hogy szorongok?
szélsőséges, tartós és koncentrált szorongás legalább 6 hónapon keresztül, csaknem állandóan, nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar és izomfeszültség, rettegés a jövőtől…
Mennyire gáz a szitu?
Alkoholizmus, szexuális problémák, alvászavar, depresszió, öngyilkossági hajlam, upssssz
Én nem, de Ő igen!!
Hozzátartozóknak segítség az ehhez, ahhoz, hogy segíthessenek ennek, annak
Mi a kóros szorongás?
Kóros mértékű a szorongás, ha már alig, vagy egyáltalán nem sikerül leküzdeni, és betegségnek tekinthető, ha jelentősen korlátozza az életvitelt, a munkavégzést, csökkenti a teljesítményt, megnehezíti vagy szinte lehetetlenné teszi a családi és egyéb kapcsolatok működtetését.
Olyan mindennapos érzésről van szó, amely konkrét, meghatározható külső ok nélkül is létrejön. Nem azonos tehát a félelemmel, melynek okát, tárgyát pontosan meg tudjuk jelölni. A kóros szorongás tárgy nélküli félelem, amit nyugtalanság, izgatottság, túlérzékenység és tehetetlenségérzés kísér. További pszichés tünetei közé sorolhatók a figyelem- és koncentrációs zavarok, a pszichomotoros gátoltság, a romló memóriafunkciók.
A szorongás fizikai tüneteket is kivált: arcpirulást, izzadást, szájszárazságot, gombócérzést a torokban, remegést, légszomjat, tachycardiát (felgyorsult szívverést), émelygést, vizelési ingert, mellkasi és hasi fájdalmat, fejfájást, gyomorfájást, izomfeszültséget, paresztéziát (zsibbadással, szúró érzéssel, bőrbeidegzési zavarral járó problémát), motorikus nyugtalanságot, szédülést, alvászavarokat, szexuális zavarokat, étvágyváltozást, fáradtságot, gyengeséget okozhat. A szorongásos beteget mindemellett elutasító, elkerülő magatartás, ingerültség, agresszivitás jellemezheti.
A szorongás biológiai hátterében genetikai hajlam, továbbá az egyes agyi struktúrákat érintő, megváltozott működésmód áll, de bizonyos idegi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) nem megfelelő szintje is közrejátszik benne. Mindezek a környezeti hatásokkal kölcsönhatásba lépve, együttesen vezethetnek szorongásos problémákhoz.
A szorongás sokakból szégyenérzetet vált ki, noha szó sincs arról, hogy ritka jelenség lenne, ráadásul pedig kezelhető.
Fontos is kezelni, hiszen ennek elmaradása esetén hosszú távon számolnunk kell a kínos, negatív érzésekkel, a pszichomotoros teljesítmény romlásával, az alkalmazkodóképesség csökkenésével, és olyan szövődményekkel is, mint a depresszió (mely a szorongásos betegek felénél alakul ki), az öngyilkossági késztetések jelentős felerősödése, a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának növekedése, az alkohol- vagy drogfüggőség, a személyiségzavarok, az elkerülő viselkedés és különféle fóbiák kialakulása.
A tartós szorongás tehát, hosszútávon igen negatívan hat ki az életminőségre. Érdemes megelőzni a komolyabb bajt és tájékozódni a kezelési lehetőségekről a háziorvosnál vagy weboldalunkon.
Szorongás: valóban szégyellni kell?
A szorongás miatt szégyenre semmi ok – az ilyen jellegű zavarok genetikai, biológiai és környezeti okokra vezethetők vissza, és világszerte a leggyakoribb pszichiátriai betegségek közé tartoznak. A szorongás érzése nem a gyengeség jele, nem kell szégyellni az érintettséget. A beismerés sem a gyengeség jele!
Reprezentatív felmérések szerint nemzetközi viszonylatban, átlagosan a lakosság 12,6-17,2 százalékát érintik a szorongásos kórképek , és a hazai statisztika ennél is kedvezőtlenebb: az emberek 17,7 százaléka küzd velük. Előfordulások a nőknél gyakoribb.
%
A magyar emberek 17,7%-a küzd szorongásos problémákkal
dollárt költöttek évente szorongásos problémák kezelésére az USA-ban az ezredfordulón.
A szorongásos betegségekre fordított költség nálunk a mentális betegségekre fordított összköltség egyharmadát teszi ki. Az USA-ban már az ezredforduló előtt évi 42,3 milliárd dollárt költöttek a szorongásos problémák kezelésére.
Nem véletlenül, hiszen a szorongásos betegek beszűkült életet élnek, nem tudnak hatékonyan alkalmazkodni a szociális elvárásokhoz, rosszabbul teljesítenek a munkájukban vagy feladataikat el sem tudják látni, és gyakrabban szorulnak orvosi ellátásra. Nem ritkán szerfüggőségbe menekülnek vagy öngyilkossággal próbálkoznak. Mindez persze nem csak társadalmi szinten okoz problémát: az érintett egyén és szűkebb környezete számára is komoly megpróbáltatást, szenvedést jelent.
Éppen ezért annyira fontos a kezelés, amelyhez ma már léteznek valóban hatékony megoldások – érdemes utánajárni!
Szorongás vagy depresszió – mi a különbség?
A szorongás túlzott félelmi reakció ok nélkül, illetve csekély fenyegetést jelentő események, helyzetek esetén.
Fontos megkülönböztetni a depressziótól, ami a leggyakoribb hangulatzavarok egyike: tartósan fennálló, szomorú, lehangoltsággal, fáradtsággal, veszteségérzéssel, értéktelenség tudattal, bűntudattal, kilátástalanság érzéssel, apátiával (közönnyel, érdektelenséggel), elesettséggel és az örömképesség hiányával járó állapot.
A depressziónak nagyon gyakori kísérőtünete a szorongás, illetve a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kezeletlen szorongás az esetek 50%-ában depresszióhoz vezethet.
Mind a szorongás, mind a depresszió jellegzetes fizikai, pszichés, magatartásbeli változásokkal jár, melyek egyaránt kihatnak a beteg életvitelére, munkaképességére, személyes kapcsolatrendszerére és életszemléletére. Mindkét esetben jelentősen csökken a teljesítőképesség, a hatékony alkalmazkodás képessége, szűkül a szociális tér, ugyanakkor nő például a szerfüggőségre, valamint az öngyilkosságra való hajlam – ezért nagy jelentőséggel bír a megfelelő kezelés mielőbbi megkezdése. Ebben akár az is segítséget nyújthat, ha egy szakmailag elfogadott szorongás teszt eredményéről konzultál a beteg orvosával.
Mind a depresszió, mind a szorongás sokarcú betegség; többféle változatuk létezik. A szorongásos betegségek legfőbb formái: a generalizált szorongásos zavar, a pánikzavar, az agorafóbia, a szociális fóbia, a specifikus fóbiák, a kényszerbetegségek és a poszttraumás stressz-szindróma.
A születés előtti stresszhatásoknak, a szülő–gyermek kapcsolatnak, a gyermekkori érzelmi túlterhelésnek vagy elhanyagolásnak, a szeretet, a biztonságérzet, a stabil érzelmi környezet hiányának is hatása lehet a szorongás kialakulásában.
A szorongás okai
A kóros szorongás eredete még nem teljes mértékben tisztázott – genetikai, biológiai és környezeti okok együttes hatásaként alakulhat ki.
Az öröklött hajlamon túl, kialakulásában kiemelt szerepe lehet a születés előtti stresszhatásoknak, a szülő–gyermek (mindenekelőtt: az anya–gyermek) kapcsolatnak, a gyermekkori érzelmi túlterhelésnek vagy elhanyagolásnak, a szeretet, a biztonságérzet, a stabil érzelmi környezet hiányának.
A későbbiekben is elősegítheti megjelenését a pszichés és fizikai traumák átélése, a tartós stressz, hozzájárulhatnak a kedvezőtlen szociális körülmények, és az olyan nehéz élethelyzetek is, mint például egy hozzátartozó halála vagy a munkahely elvesztése.
Az idegrendszeri működés zavarai is összefüggésben állhatnak a szorongás kialakulásával, beleértve az agykérget, a limbikus rendszert, a hipotalamuszt és a hipofízist. Közrejátszhat az idegsejtek közötti ingerületátvivő anyagok, az úgynevezett neuroranszmitterek hatása is. Szintén szorongáshoz vezethet a mellékvesekéreg által termelt, antistressz-hormonként is ismert kortizol hiánya, de a pajzsmirigy-túlműködés is.
Az alkoholizmus, a drogfüggőség egyik utóhatásaként szintén kialakulhatnak szorongásos zavarok.
Szorongás: nem is olyan ritka probléma!
A szorongásos zavar jelei már gyermekkorban megmutatkozhatnak, pl. állandó nyugtalanság, ingerlékenység, érzelmi labilitás, alvászavarok, étkezési zavarok formájában. Ezekkel párhuzamosan magatartászavar, fejlődészavar, beilleszkedési nehézségek is felléphetnek, továbbá olyan nemkívánatos szokások alakulhatnak ki, mint például a körömrágás.
A generalizált szorongás leggyakrabban a 45–49 éves korosztálynál fordul elő, és kétszer annyi nőt érint, mint ahány férfit.
Nemzetközi statisztikai adatok szerint szociális szorongászavarban szenved az emberek 13,3%-a, poszttraumás stresszzavarban 7,8%-a, agorafóbiában 5,3%-a, generalizált szorongászavarban 5,1%-a, pánikzavarban 3,5%-a, és kényszerbetegségben 2,5%-a.
Krónikus szorongás hazánkban a teljes népesség 8,6 %-ánál fordul elő. A férfiaknál ez az arány 5,2%-os, míg a nőknél 11,5%-os. A kórkép kialakulásának esélye 55 éves kortól ugrásszerűen megnő. A középiskolát végzetteknél 80–100%-kal, a legfeljebb általános iskolát végzetteknél 160%-kal magasabb a krónikus szorongással élők aránya, mint a felsőfokú végzettségűeknél. A legszegényebb rétegeknél 60–80%-kal gyakoribb a krónikus szorongás, mint a legjobb anyagi helyzetben élőknél.
Nemzetközi statisztikai adatok:
- szociális szorongászavarban 13,3%
- poszttraumás stresszzavar 7,8%
- agorafóbia 5,3%
- generalizált szorongászavar 5,1%
- pánikzavar 3,5%
- kényszerbetegség 2,5%
%
haznákban a krónikus szorongás a teljes népességben
%
hazánkban a férfiaknál
%
hazánkban a nőknél
Milyen tünetek jellemzők az egyes szorongásos korképekre?
Generalizált szorongásos zavar (GAD) | Pánikbetegség | Specifikus fóbiák | Szociális fóbia | Kényszeres zavar | Poszttraumás stressz-szindróma – PTSD | Egyéb szorongásos zavarok
Olvasson tovább, hogy megismerje az egyes kórképek jellemző tüneteit!
Generalizált szorongásos zavar (GAD)
A generalizált szorongásos zavar (GAD) jellemző tünetei: szélsőséges, tartós és koncentrált szorongás legalább 6 hónapon keresztül, csaknem állandóan, nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar és izomfeszültség, rettegés a jövőtől – életkörülmények, egészség, pénzügyek, munkahelyi teljesítmény, házassági problémák –, félelem a kapcsolatoktól, az elvárásoktól, egzisztenciális aggodalmak.
Mindez jelentősen befolyásolja az egyén teljesítményét, ami ráadásul tovább fokozza a szorongást, és így teljesen átveheti az uralmat az érintett élete fölött. A beteg javarészt érzi, hogy szorongása, aggodalmaskodása túlzott, de képtelen ezen túllépni.
A GAD előfordulása a népességben átlagosan 6-9% közötti, és a nőknél gyakoribb.
Ha a betegséget nem kezelik, krónikussá válhat. A panaszok jellege és intenzitása változó lehet, de maguktól nem múlnak el, és idővel egyéb szorongásos zavar, pánikbetegség, depresszió társulhat hozzájuk.
A folyamatosan fennálló GAD magas vérnyomást és egyéb fizikai szövődményeket is okozhat.
Specifikus fóbiák
Fóbia esetén egy adott külső tárgy vagy helyzet az irracionális félelem oka, ezért a beteg tudatosan igyekszik kerülni azt.
Három típusát szokták megkülönböztetni: a szociális fóbiákat, a pánikbetegséget és a speciális fóbiákat.
A szociális fóbia jelentős és állandó félelem olyan társas helyzetektől vagy cselekvésektől, melyekben a személy mások (idegenek) figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve és kínos, zavaró vagy megalázó helyzetbe kerülhet.
A specifikus fóbiák közül a legismertebbek: az agorafóbia (nyílt, illetve zárt terektől való félelelm), a sérülés-, injekció-, fogorvosfóbia, a magasságtól való félelem (tériszony), az állatokkal kapcsolatos fóbia (kígyó, pók, rovar,madár, patkány stb.), a vér látványától való irtózás, a repülésfóbia, a vízfóbia (fürdés tóban, tengerben), a viharral, mennydörgéssel, villámlással kapcsolatos rettegés, az agorafóbia, homofóbia (félelem a homoszexualitástól), a triszkaidekafóbia (a 13-as számmal kapcsolatos félelem) és a xenofóbia (köznapi nevén: idegengyűlölet).
Szociális fóbia
A szociális vagy társas fóbia a fóbiák egyik típusa, pszichiátriai betegség, mely abban nyilvánul meg, hogy az érintett személy tartós és irracionális félelmet, szorongást érez olyan társas helyzetekben vagy nyilvános szereplések alkalmával, melyekben mások (idegenek) figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve, és kínos, zavaró vagy megalázó helyzetbe kerülhet.
Átlagosan a népesség 10%-ánál fordul elő, enyhébb vagy komolyabb formában. Kialakulása kamaszkorban a legvalószínűbb, az esetek 95%-ában húszéves kor előtt jelenik meg. A felnőttkorúaknak hozzávetőlegesen 4%-át érinti. Nőknél kissé magasabb arányban fordul elő, mint férfiaknál.
Egyik fő formája a generalizált szociális fóbia, ami bármely, emberekkel kapcsolatos szociális helyzetben érvényesül, másik az úgynevezett körülírt szociális fóbia, ami csak bizonyos szituációkban jut érvényre.
A szociális fóbiával küzdő személy számára olyan hétköznapi társas interakciók is problémát jelenthetnek, mint a bemutatkozás, a telefonálás vagy a látogatók fogadása. Előfordulhat, hogy a beteg képtelen mások előtt enni, írni. Nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem tud előadást, beszédet tartani, illetve felelni vagy vizsgázni.
A probléma hátterében az önkép sérülését okozó pszichés fejlődési zavar is állhat.
Poszttraumás stressz-szindróma - PTSD
A poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) olyan szorongásos zavar, amely valamiféle trauma átélése után jön létre: túszhelyzet, nemi erőszak, bántalmazás, súlyos baleset túlélése, háborús élmények stb.
A beteg a súlyos stresszt követően az élményt álom vagy vízió formájában rendszeresen újraéli, ami ismétlődő, súlyos szorongást, illetve állandó feszültséget vált ki nála. Az érintett minden olyan helyzetet kerül, ami a történtekre emlékeztetné.
Védekező mechanizmusként pszichés közöny is jelentkezhet, csökkenhet az általános érdeklődés, visszafejlődhetnek a tanult készségek, növekedhet az ingerlékenység.
Akut PTSD-ről beszélhetünk, ha a tünetek kevesebb, mint 3 hónapja mutatkoznak, krónikus PTSD-ről, ha már több mint 3 hónapja. Késleltetett kezdetű PTSD-ek nevezik azt, amikor a tünetek a traumát követően 6 hónapon túl jelentkeznek.
A PTSD-hez alkalmazkodási zavar, depresszió, szomatoform zavar (testi tünetek szervi elváltozás nélkül), generalizált szorongás, disszociatív konverziós zavar (hisztéria), viselkedészavar, specifikus fóbia, pánikbetegség alkohollal vagy más szerrel való visszaélés is társulhat.
Pánikbetegség
A pánikbetegség rohamszerűen jelentkező, viszonylag rövid időtartamú (10-30 perc), erőteljes félelmi állapot, melyet mindig vegetatív tünetek kísérnek. Ismétlődő, látszólag ok nélkül jelentkező tünetegyüttes jellemzi: zavartság, szédülés, nehézlégzés, émelygés, verejtékezés, heves szívdobogás, szívrohamra emlékeztető jelek, melyeknek szervi alapjuk nincs, szinte elviselhetetlen halálfélelem.
Az első pánikrohamot illetően általában nem találunk közvetlen kiváltó okot, a kórelőzményben azonban javarészt ott a szorongás. A pánikbetegség nőknél kétszer gyakoribb, mint férfiaknál, és többnyire fiatal felnőttkorban jelentkezik.
Jellemző rá a megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől való rettegés is, továbbá kialakulhat mellette egy másodlagos szorongás is, a pánikroham újbóli bekövezésétől tartva.
A pánikbeteg tisztában van azzal, hogy nincs veszélyben, ennek ellenére problémáját nem tudja leküzdeni, kontrollálni. Az ijesztő tünetek egyaránt előidéződhetnek nyilvános helyen és otthon, társaságban és egyedül, ébren és alvás közben, vagyis gyakorlatilag bármikor, bármilyen élethelyzetben.
A pánikbetegséget gyakran kíséri agorafóbia (nyílt vagy körbezárt terektől, tömegtől való félelem) is, ami a betegek 30-50%-át érinti. Az agorafóbia akkor vált ki félelmet, ha az érintettnek el kell hagynia megszokott, biztonságosnak érzett környezetét, és nem tudhat a maga közelében olyasvalakit, aki segíthet neki, illetve ha úgy érzi, hogy valahonnan nehéz lenne a menekülés.
Az agorafóbiás személy igyekszik elkerülni azokat a szituációkat, amelyek tapasztalatai szerint pánikromamot válthatnak ki nála – például hogy olyan szűk, zárt helyeken kelljen tartózkodnia, mint egy busz, metró vagy egy lift, illetve kerüli az olyan nyitott térségeket, mint amilyen egy tengerpart vagy rét. Emiatt mozgástere nagymértékben korlátozódhat.
A pánikbetegség gyakran jár együtt más pszichés problémákkal, jellemzően depresszióval, illetve alkoholizmussal vagy drogfüggőséggel. A pánikbetegek körében az öngyilkossági kísérletek száma is emelkedik.
A pánikbetegség kezelés nélkül akár éveken át tarthat, és rendkívüli módon rontja a beteg életminőségét – akár az önellátásra való képtelenségig is erősödhet.
Kényszeres zavar
A kényszeres zavarban szenvedő beteget folyton újra és újra jelentkező, nyomasztó gondolatok vagy képzetek gyötrik, és valamiféle kényszeres cselekvésmód alakulhat ki nála, amely kínzó, idegen, ijesztő, és értelmetlen, de nem képes elnyomni: a szorongás csökkentése érdekében muszáj folytatnia.
Az érintett személy a valósággal való kapcsolatát nem veszíti el, tudatában van annak, hogy kényszeres gondolatai és cselekedetei nem racionálisak, de nem képes felhagyni velük. A betegség enyhe, majd egyre erősödő tünetekkel, vagy akár egyik napról a másikra is felléphet.
A visszatérő, nem kívánatos gondolatok jellegzetes megnyilvánulásai a tisztasági kényszergondolatok, vagy például az agressziv kényszergondolatok, melyeknek hatására a beteg attól tart, hogy akarata ellenére kárt tehet önmagában vagy szeretteiben, noha valójában ezt sosem tenné meg. Gyakoriak a riasztó szexuális, illetve vallási, babonás, misztikus kényszergondolatokkal jelentkező kényszerbetegségek.
A tipikus kényszercselekvéses megnyilvánulások közé sorolható a kézmosási és a megszámolási kényszer, de az ellenőrzési kényszer is, amikor valaki megszámlálhatatlan alkalommal vissza- és visszatér megnézni, hogy valóban bezárta-e az ajtót, elzárta-e a vízcsapot, vagy épp mások cselekedeit kontrollálja folyton, kóros bizalmatlansággal. Vannak, akik takarítási, rendszerezési kényszerben szenvednek, vagy a kórokozóktól való irtózás miatt képtelenek a kézfogásra, mások érintésének elviselésére. Létezik gyűjtögetési és a pereskedési kényszer is.
A kényszerbetegséghez szorongás okozta vegetatív tünetek, pánik- és depressziós tünetek társulhatnak. A rituálékényszer hosszabb-rövidebb, rossz esetben akár több órán át tartó, pontosan meghatározott, irracionális cselekvéssor, amelyet azzal a kényszergondolattal végez a beteg, hogy ha nem teszi, akkor valami nagy baj fog bekövetkezni.
A kényszerbetegség élethosszig húzódhat, de megfelelő kezelés hatására belátható időn belül fel is számolható.
Egyéb szorongásos zavarok
Az akut stressz zavar súlyos, rendkívüli fizikai vagy lelki sérülés által kiváltott, heves reakció. A tünetek azonnal jelentkeznek, és a stressz megszűnése után gyorsan csökkennek és elmúlnak.
A premenstruális dysphoriás zavar (PMDD) a menstruáció előtt 4-14 nappal kezdődő, a hangulati élet negatív változásával és szomatikus tünetekkel (fájdalmakkal, emésztőszervi problémákkal) jellemezhető tünetegyüttes. A tünetek a menses bekövetkeztével elmúlnak.
Kevert szorongásos és depressziós zavarról akkor beszélhetünk, ha legalább 1 hónapon át szorongásos és depressziós tünetek egyszerre jelentkeznek valakinél olyan módon, hogy egészében nem fedik egyik diagnosztikus kategóriát sem.
Disszociatív és szomatoform zavarok esetén a szorongásos tünetek testi panaszokban nyilvánulnak meg (fájdalmak, szédülés, emésztőszervi problémák). Megjelenhet a hipochondria is, melynek lényege, hogy a beteg tévesen értékeli természetes testi érzeteit és állandóan azokkal foglalkozik.
